Nem rám volt szabva a világ.
Ez a verses kötet egy kívülálló szemével mutatja meg azt az időszakot, amikor a túlélés fontosabb volt, mint a megértés.
A versek tinédzserkortól a húszas évek közepéig születtek, egy olyan élethelyzetben, ahol a depresszió, a szorongás és az állandó idegenségérzet a mindennapok része volt. Ezek az írások sokáig fiókban maradtak - túl sötétnek, túl nyersnek, túl őszintének tartották őket.
15 évvel később derült ki, hogy a szerző Asperger-szindrómával és ADHD-val él. Ez a felismerés nem változtatta meg a verseket - de értelmet adott annak, ami addig csak fájdalom volt.
Ez a kötet nem szépít, és nem kínál könnyű válaszokat. Ezek a versek a túlérzékenységről, az elveszettségről, és arról szólnak, milyen az, amikor az ember megpróbál kapcsolatban maradni egy világgal, amelyhez nem találja a kulcsot.
Ez a könyv neked szól, ha:
- gyakran érezted magad kívülállónak
- túl soknak vagy túl érzékenynek mondtak
- kerested már, hol van a helyed ebben a világban
-
