A tizenöt novellából álló kötet állandó két szereplője felnőtt ikerpár, Alexa és Alex, vezérfonala pedig az utazás. Az utazás némely esetben képletesen értendő, de minden írás más-más városhoz köthető. A finn Kannkannpä , Liszabon, Párizs, Rio de Janeiro vagy Róma valódi cselekmény valódi színhelye, míg Seattle vagy Jeruzsálem leginkább epizódszereplőkön keresztül érinti őket. Megint más esetben egy-egy ország vagy város szimbolikusan jelenik meg, Dánia például a szexualitás kódja Alexa számára, Szentpétervárott pedig Alex titokzatos aknamunkával megpróbál fejest ugrani az Anna Karenina cselekményébe, és átrendezni a regény végét. Az utazás a ciklus vége felé közeledve egyre inkább a lélek fejlődését jelenti, világos lesz ugyanis, hogy az ember megkerülheti a földet háromszor, utazni csak befelé érdemes. Árnyalja a képet egy Föld Edit nevű szereplő, aki lényegtelen mellékalakként jelentkezik, de később jelentőséget nyer: az utolsó, a szonettkoszorúk mesterszonettjét jelképező tizenötödik novellában nem sejtett sorsszerű kapcsolatra derül fény közte és a két Alex között. A ciklus így regényformát bújtat, noha az egyes írások önállóan is érthetők.
