Magyar
A történészek hajlamosak önkényesen és vitatható szempontok alapján megállapított történelmi korszakokban gondolkodni. Azok a történeti munkák, amelyek a két világháború közötti időszakot tárgyalják, rendszerint 1938-ban érnek véget, a Horthy-korszakkal foglalkozók 1944-ben, esetleg 1945-ben fejeződnek be, a második világháborút kutatók többnyire az 1938 és 1945 közé eső évek eseményeit veszik górcső alá, a nagy világégést követő új berendezkedést elemzők pedig általában 1944-gyel vagy 1945-tel indítanak. Írásomban a korszakhatárokat, ezektől eltérően, 1938-ban és 1948-ban jelöltem ki, amelynek két fő oka van. Az egyik az, hogy meggyőződésem szerint a 20. századi magyar társadalomtörténetben a legnagyobb és legmaradandóbb változások 1944-ben és 1945-ben játszódtak le, ezért meg kellett vizsgálnom helyi előzményeit és következményeit is. A másik, hogy az egyénekre, a helyi elit tagjaira fókuszáltam, akiknek többsége túlélte a korszak határát, és valójában az foglalkoztatott, hogy e rendszerváltások hogyan hatottak rájuk, miként formálták át az életüket. RIGÓ RÓBERT (1973) történész, szociológus, a Kecskeméti Főiskola főiskolai docense, általános rektorhelyettese. Kutatási területe a 20. század második felének társadalomtörténete, elsősorban annak helyi, kecskeméti vonatkozásai.
