Magyar
Terke, a vidéki lány örömmel fogadja el egy orvosházaspár Budapestre szóló meghívását. Kitaníttatnak, férjhez megyek, meggazdagodom... gondolja magában, és kinyílik előtte a világ. Az élettől lehetőséget kap, hogy lehessen valaki. Lehetőség az, ha az embert cselédként kezelik új otthonában? Ha háta mögött számolják, hány kockacukrot fogyasztott? Ha hálószobájának kinevezett raktárban egymást váltják doktorok, doktornék, számítók és iszákosok, ha gyermekének apja ezresekért cserébe hallgattatja el, ha éppen új szeretőt hoz a házhoz? Lehetünk-e boldogok, ha pusztán a cél vezérel, de közben nem éljük meg a mát? Az örömteli pillanatokon éppúgy átsiklunk, mint a kellemetlen és fájó megrázkódtatásokon. Közben elfelejtünk élni, felelősséget vállalni, és ami a legfontosabb: szeretni... Terke egyvalamivel nem számolt, amikor az életét tervezte. Magával az élettel... Telkes Margit orvos író 1937-ben született Budapesten. l961-től gyermekgyógyászként Balassagyarmaton, majd Budapesten a Sportkórházban, végül 25 éven át Rákospalotán gyógyított. A Magyar Író Akadémián Márton László, Kukorelly Endre, majd Bódis Kriszta tanítványa. Telkes Margit sokat tud a testről, a test esendőségén át pedig sokat a lélek esetlegességéről és a szellem gőgjéről is. Íróként fölfedezte a kevésben, a kicsiben, a töredékben, a hétköznapiban, az emberi tekintetben, a kéz rezdülésében, a megszokottban, vagy éppen a szokatlanban, a perifériára sodródottban, a taszítóan másban, a részletben, az egyszerűben, a fragmentumban a teljesség és a megismerés lehetőségét. Bódis Kriszta
