Hosszú évszázadok óta a telepátiához, a jövő előjeleihez és a tisztánlátáshoz hasonló szenzoros érzékeléseket csaló fantáziáknak, illúzióknak vagy találmányoknak tekintettek.
A tudományos körökben elterjedt materialista megközelítés a priori tagadja a "szellemi" valóságot. Ennek oka, hogy ezek a valóságok a laboratóriumban nem ellenőrizhetők.
Ennek ellenére minden embernek volt valamilyen tapasztalata, hasonló ahhoz, amit a tudomány tagad. Emlékezhetünk például megmagyarázhatatlan eseményekre, a jövőbeni események előjelére vagy a valóra vált álmokra.
Gyakran profitáltak ezekből a tapasztalatokból. Ez azt mutatja, hogy nem illuzórikus élmények voltak.
Ezek a jelenségek nem ritkák és mindenkit érintenek. Néhány tudós, nyitottabb elmével felruházva, tudományosan akarta kezelni a kérdést. Arra voltak kíváncsiak, hogy van-e mód az extraszenzoros élmények megértésére anélkül, hogy okkultizmushoz, mitológiához vagy álvallás-filozófiához folyamodnánk. A könyv e kutatók tapasztalatait ismerteti.
Most végre olyan bizonyítékok jelennek meg, amelyek tudományosan bizonyítják a tudatosság magasabb szintjének létezését.
Van egy "kollektív elme", amely az egész emberiség számára közös ötleteket és gondolatokat tartalmaz. Ez egy pszichés kozmosz, amelyet hasznunkra használhatunk. Ebből a kozmoszból jeleket és információkat kapunk.
1980-ban a "kvantum összefonódás" kísérletileg megerősítést nyert.
Ez a tulajdonság az elemi részecskékre jellemző.
Minden részecske (atom, elektron, foton) képes kommunikálni egymással, anélkül, hogy szenvednék a tér és az idő korlátozásait.
Ez élesen ellentétes a materialista nézet feltételezéseivel.
Az elemi részecskék közötti kommunikáció olyan dimenzióban történik, amely nem tartozik az ismert fizikai törvények hatálya alá. Ez a dimenzió összehasonlítható egy "egyetemes elme" -vel.
A Princeton Egyetemen végzett "Globális Tudatossági Projekt" kísérletei kétségtelenül bebizonyították a világ tudatának létezését.
A könyv leírja az úgynevezett "kollektív tudatalatti" elméletet, amelyet a híres pszichoterapeuta, Carl Gustav Jung fejlesztett ki. Jung elmélete nagyon hasonlít az "Anima mundi" neoplatonikus koncepciójához. Ezeket az elméleteket megerősítik a kvantumfizika jóslatai, amelyeket kiváló tudósok és Nobel-díjasok dolgoztak ki.
