Magyar
A 2017-ben az Atlantisz Könyvkiadónál megjelent Politikafilozófiai írások című kötet után ez a könyv az egyszerre önéletrajzi és társadalomkritikai szövegek gyűjteményének első része. Az utószót Ludassy Mária írta. "Mennyi ember áll köztem és Isten közt! Egyedül vagyok hát a Földön, immár se testvérem, se rokonom, se barátom, se társaságom önmagamon kívül. Azt az embert, aki mindenkinél barátkozóbb és melegebb szívű volt, kiközösítették a többiek." E mondatok közötti feszültség egyszerre utal Rousseau belső és külső elszigetelődésére. A régi rend őt üldöző hatalmasságaival ütközve pompás erővel tör elő a genfi polgár plebejus dühe, Voltaire-rel vetekedő iróniája, lehengerlő szellemi fölénye. A modernitás, az ember morális szétesése, a társadalmi elidegenedés modern kritikája még nem, az antikizáló erényfanatizmus azonban végleg szembeállította a filozófustársakkal is. A társadalmi-politikai kritikát és az önéletrajzi elemeket egyesítő nevezetes szövegek ennek drámáját jelzik.
